Süt a nap :O
És melegít is.Olyan kába még minden.
De érzem felerősödik a természet . Kinyílnak a virágok.
Zöldbe borulnak a fák.És minden issza a madarak énekét.
Egyszerűen csak szép.
Most még minden erőtlen körülöttem és talán a legerőtlenebb én magam vagyok.
Tegnap este írtam egykis emlékeztetőt.Amolyan szép emlék címszóval.
A tartalmát nem firtatnám.Úgy gondolom nem tartozik senkire sem.
Régebben mikor beteg voltam.Azt mondtam mindenkinek, bezárkóztam.
Hazudtam.
Az semmi sem volt ahoz képest amit most művelek.
Az msn rossz. Nem tudok belépni.Igaz már 2 napja nemis próbálkoztam pedig azt ígérték megcsinálják.
Lehet jó már, sőt biztos.
De akkor miért nem megyek fel?
Mert egy önző magánakvaló dög vagyok._.
Senkivel sem beszélek kb 1 hete.
Mire jó ez?
Elegem lett. És valójában semmire sem jó.
De így lehet eltünni szépen lassan csendesen....
Megint átvertek nem csak 1 ember.
És akárkinek mesélem egyszerűen nem tudja felfogni.
Szánalmasnak érzem magam.
Nem szeretek így mutatkozni.
Ezenkívül kíváncsi lettem kit érdekelt milett velem.
Közlöm 3 embert.
Kamilla kérdezte meg először mibaj van. Dóri írt egy levelet vipen és Zsó felhívott tegnap este.
Öhm...többre számítottam?
Igen többre.
Hogy miért?
Mert mindenki azt állítja szeret. Aham..ha most például ha elütött volna valami vagy ilyenek..akkor?
Mindenki azzal tömi a fejem, hogy mennyit jelentek nekik.
Milyen sokat érek..ezek szerint is?
Zsó azt mondja túl sokat foglalkozom a mellékszereplőkkel.
Igaza van. De nekem nem csak a főszereplők a fontosak. Hanem a kis emberek is.
Arra kéne támaszkodnom akiket szeretek...
Viszont én most ellökök magamtól mindenkit.
Megint játszom azt hogy nem veszem fel a telefont..nem megyek fel sehová.
Itthon ülök Paramore-t hallgatok rajzolok...tévézek.Álmodozok.
Nem kéne a magány. De valahogy fullaszt a sok ember.
Az bánt, hogy nem értik mibajom. Sokan megsértődtek rám ezidő alatt.
Olyanokat vágtak a fejemhez...hogy nőjjek már fel..próbáljam megoldani
a problémáimat.
Én mindenben igazat adok nekik.
Abban is, hogy ezek után talán senkim sem maradt.
Mindenkivel bunkó vagyok..nem számíthatnak rám..és cserben hagyom őket.
Majd mikor visszatérek már nemis érdeklem őket.
Valami fáj...
De nagyon.Ezt sem írnám le.Túl sok az érzelmes rész.
Én nem ilyen voltam.
Rám mindenki számíthatott, mindig ott voltam.
Mosolyogtam, nevettem.
Most meg?
Csak , hogy élek.
Nem vagyok depressziós._.
És üzenem a pitvarosi aljnépnek emo sem vagyok.Mint ahogy terjesztik egyesek-.-
Csak szinti vagyok...ennyi.

Annyira megmondanám nekik, hogy szeretem őket.
Hogy ők igazi barátok.
Aki mögém lát.És tudja mit érzek.
De ezek után örülök ha beszélni leállnak velem.
Kezdem úgyérezni magam, mint egy kislány színes ruhában a fekete fehér nagyvárosban.
Kiáltozik, hogy ő mennyire másképp gondolja..de csak nevet rajta mindenki.Mert ő más.
Vajon tudják még, hogy szeretem őket?
Vajon megértenek akik szeretnek valamicskét is?
Tele vagyok kérdésekkel...tanácstalanul állok egyedül a sötétben.
De majd lesz valami..itt a tavasz minden jóra fordul?
Nem tudom.
De ma úgyérzem megpróbállom az msnt és bocsánatot kérek azoktól akik megérdemlik.



Lörökszenvedély~

Talán első lépés a régi szinti felé.[Paramor3.] {♥}