Miért vagyok ilyen?
Utállom magam.
Annyira zavaros az egész.
Hol vagytok?Mikor jöttök vissza?
Elmenekülök...gyáva vagyok.
Mondták már az elmúlt napokba, hogy depressziós vagyok.
De ezt ki tudja jobban nállam?
Nem hiszem, hogy te.
Ez magasabb ennél...
elengedtem...:(
vagynem?
soha.
És vele milesz?
máskell neki.
vagy...?
Te ezekből nem értesz semmit...nekem viszont sokat jelentenek.
Nyomorult életem kis darabkái...
próbálom össze szedni őket...
de már késő...de ez nem igaz.
sohasem késő...és ők is tudják...
És amikor megkérdezik mizu?
Úgy odaordítanám...le se írom inkább.Nekem mikor lesz végre egy jó napom? Mikor hallom majd vki szájából, hogy szeretlek? Éncsak...
boldog szeretnék lenni...legalább egy percre.
ezen mit nem lehet megérteni?=/

Mindenkitől óvakodnom kell ezekután? Vajon megbízhatok valha valakiben is?
Mikor jön el az én időm?
Annyi kérdés..annyi meg nem válaszolt kérdés..
Miért vagyok más? Nekem miért jutott ez a sors?
Miért kell máshogy gondolnom mint más?

Név nélkül nekik:
nagyot csalódtam.
De igazán köszönöm.Lecke volt megoldottam.Majd nevessetek ha elbukok...

Már semmi sem biztos...
sose bízz meg bennem 100%ig.

Mit mondtam gerinekis?
Mindig ott leszek..mindig segítek.
De mit tettem?
Semmit.
Csak egyszerűen elmenekülök.
De nem akarom elveszíteni.
Bár úgyérzem saját magam csapdájába estem.
És ettől megfulladok.Nem tudjátok mit érzek...


Énmár...
énmár.

Egyetlen cicám aki sosem hagy el..
kormcsúz.♥