Belém hasít a fájdalom..a tehetetlenség. Épp nem voltam itthon...gondolkoznom kellett.Megint...Állandóan azt csinálom. De most...tegnap végre rászántam magam. És felmentem msnre. Fennt volt geri is...és beszéltem vele. Boldog voltam...mert nem haragudott. Úgytünt elrendeződnek a dolgok. Minden rendbe jött. Újra mosolyt csaltam az arcomra...itthon se volt semmi. Szinti újra boldog? Boldog volt* De a mai nap...Itthon...lese írom._. És elmesélek egy történetet lehet rájössz a lényegre lehet nem.
Volt egyszer egy lány aki a boldogságot kereste szakadatlanul..de nem találta.Aztán egy napon megimsert egy fiút..váratlanul érkezett. Sokat beszéltek...és a lány kezdett érezni valamit. Valami furcsát amit eddig még nem. Boldog volt. Azt hitte a fiú is..legalább is ő azt mondta. Mese szerű votl az egész. Ő olyan más volt...valami csodás. Olyan hihetetlen. A lány sosem gondolta, hogy egy ilyen fiúval majd ő ilyen közeli kapcsolatba fog kerülni. Mindent elmondott neki...bízott benne. A fiú egy nap már nem volt mellette...talált más. A lány elengedte? Soha...csak épp, hogy élt ezzel a tudattal. Aztán egy szép napon a fiú ismét felbukkant. És a lány megint elkezdett vele beszélni. Szoros volt a kapcsolat nagyon szoros.Megígérték egymásnak, hogy sosem hadják egymást el. A lány hihetetlennek találta az egészet. Mint egy álom..de sosem akart felébredni. Aztán a lány eléggé boldogtalan volt...több okból is. Mindenkit ellökött magától. De közben pedig nagyon szüksége lett volna a szeretetre. Nem volt valami tudatos dolog... Miközben a lány lassanként eltünt. Folyton a fiúra gondolt. Mi lehet vele? Jól van-e? Azt hitte a fiú boldog lesz ha nem lesz mellette. Majd rájött szüksége van a fiúra. Kell neki akármi is legyen...De a mese még nincs befejezve. A lány felébredt-e?
Az én mesém lenne? Ha igen..akkor most ott tartok, hogy elakarok szökni. És soha visszanem térni. Tudod...lehet te még ilyet sosem éreztél. De nekem akkor el kellett, hogy menjek. Nem tudod mit éltem át. Közben elgondolkoztam..lehet jobb lesz neki nélkülem? Rájöttem bármi legyen bárhogy gondolja én ott leszek mellette. Annyira fontos, hogy nem hagyhatom egyedül. Nem hagyhatom el így se szó se beszéd.
Tudod mindig is ilyen voltam....ennyire tudok ragaszkodni. Ennyire tud számítani valaki.
De most mi lenne a legjobb?
Elszökni...elmenni hozzá. Elmondani neki mindent. Hogy mennyire sajnálom. Majd elbúcsúzni. És vhová elbujdosni...ahol senki sem talál meg. Csak egyedül...mindörökké. Majd csendben meghalni.
Nem akarok soha többet fájdalmat okozni senkinek sem. Hisz szeretem :(