utolsó ítélet.

Ma végre ráérek. Ugyanis ez a hét kész káosz volt. Suliból elegem van. Minden tanár baszik arra mi a jó nekünk. NEKIK mi a jó. Csak ez számít. Jóhát jó.
Mégcsak most kezdődik a játszma.
Meglepődök magamon néha. Annyi rosz történik velem..és én mégis mosolygok. Talán megtanította az élet mi az a pókerarc? Igen meg. Ha a szívem ketté van törve...ha a fejem fáj és zúg és nincs kiút én akkor is erős lábakon állok. Miért? Megtanultam magamban bízni. Kezdem magam kiismerni. Magamon nevetni. Erősenk lenni. Ez fontos ebben a helyzetben.
Befestettem a hajam. Ez egy szakasz lezáró pont volt. És egy új élet kezdetének startja. Megtanultam úgy parancsolni a szívemnek mint még soha. Nem ver már olyan gyorsan ha látja azt aki régen annyit számított. Nem sírja vissza csak néha a régi szerelmet?! Kőkeménnyé fagyott rideg lett. És mégis álmodozó...mint régen.
Nincsenek célok az életemben Régen voltak....
Most csak: újpc. meg a tanulás. Semmi más. Eddig...volt kiért felmenni msnre. Volt kinek smst írni. Volt miért bemenni a suliba. Volt értelme hosszú leveleket írni. Most? semmi...
Érdekes dolog az ha elveszítünk valakit. Része vmi az életednek első gondolatod ő..az utolsó is. Mindent hozzá tudsz fűzni. Meghallgat segít. Ésha nincs már? Marad egy légüres tér. Volt egy egész vmi milett? SEMMI. Ismertünk vmilyen érzést és néha jobb lett volna inkább nem ismerni ugye? De akkor miért vágyunk annyira, hogy megiserjük az egészet? Ha a részt sem ismerjük?
Neked is mondták már hogy örkké szeretni foglak? Nem tudom mi az, hogy örökké. Vagyis tudom...mindig folyamatosan. De az meddig tart? Mikor valaki azt mondja: örökké..hazudik. De mekkorát. Viszont szép hazugság. Csak a legnagyobb a világon. Ma még örökké holnap már eltünik ez a szó. Mintha nem is lett volna. Minek találták ki? Talán, hogy elhidjük/ elhidjem létezik is ez a szó. Hogy valóban van olyan..hogy örökké. Olyan, mint Isten..létezik? Ott van fennt?
Minden változik.
Saját magunk is.
És az érzések is.
=/