Szerelem.

2 legfőbb érzelmet rejthet magában a szerelem. Egyik a csodállatos felemelő érzés. A másik pedig a halálos fájdalom.
Mikor szerelmes leszel...és megtalálod a nagy őt, szinte a fellegekben érzed magad. Minden percet csak vele töltenél. Minden szava gyógyír bármilyen sebre. Tudod ő az akire vártál egész életedben. Sosem akarod elengedni...Csókolnád egésznap..egész este reggelig. Valamilyen furcsa köd lepi el ilyenkor a szerelmes ember szemét...amit addig még nem érzett. Hiányzik ha nincs ott...Repülök ha velem van. És semmi más nem számít...minden elfelejthető mellette. Érzed..vele leélhetnéd az életed..vele akarsz megöregedni. Talán még nemis ismered olyan rég...de tudod ő az. Boldogságot ad..amire annyira vártál. Nem tudsz betelni vele. Mikor az ember érzi ezeket...rájön megállapodhat. Nem fél attól, h elkötelezi magát. Nem keresi többé a "jobbat" mert érzi rátalált a legjobbra. Nem kell neki az, hogy állandóan más legyen. Csak ő senki más. Mint egy drog ami végig járja minden porcikád...befutja az egész tested. Neki adnád minden kincsed..de rájössz ő az egyetlen. És bármit elmondasz neki..nem szégyenled még a gyerekes hülyeségidet sem. Ő megérti...És mikor azt mondod örökre..akkor nem számít mikor lesz vége...csak ÖRÖKRE együtt legyetek. Ő is azt mondja..h te más vagy. Érzed szeret..és végre kimondja, hogy szeretlek. Nem akar más csak téged...senki mást. Minden szavát iszod. És annyira aranyos..mint senki más. Ráébredsz..tényleg ő az.
Igen ez a csupa boldogság. Mint egy részeg éjszaka ami eltarhat akármeddig. Nem akarsz kijózanodni. Csak inni ,csak inni belőle..mégmégmég!
És milesz ha egyszer elfogy az ital? Olyan nincs állapítod meg. És erre egyszer sem gondolsz. Hisz ismered a mondást: Élj a mának! Ma még szeret...
De igen van ilyen. Mikor egyik nap arra ébredsz a semmiből, hogy más lányt szeret. És nem tudod mit tegyél. El sem hiszed, hogy ez igaz. Nem akarod elhinni. Mi történt? Én voltam a hibás? Mit tettem? Nem voltam elég jó? jön a sok kérdés...és a legfőbb Vajon visszajön még valaha? Csendben a sírásba merülsz. Nem mutatod a fájdalmat senkinek sem. Hisz te erős vagy...vagy mégsem? Hallgatsz mindenkinek, hogy mennyire fáj. Tűröd, hogy elhagyott az utolsó reményed is. Te csak sírsz ő biztos nevet. Hisz az a legfontosabb, hogy ő boldog nem? De. Ő biztosan boldog..ez a lényeg. Da nagyon fáj bármennyire titkolod. Megnézed a képeket...a napló bejegyzéseket..közben hallgatod a zenét ami már szinte siralmas. És közben sírsz..addig amíg elnem alszol. Majd reggel bevágsz mindent a kukába..vagy mégsem? És megkérdezed tényleg ennyit jelent nekem? Tényleg ennyit jelentettem neki? Miért mondta, hogy szeret..ez szerintem egyszermár mindenkiben felötlött. De sajnos a választ nem tudjuk.
A nagyok azt mondják, engedjük el. Ha visszajön tényleg szeret. De te akarod, hogy vissza jöjjön? Igen akarod mert szerelmes vagy basszus. Ami aztis jelenti egyben, hogy bármit tett ...sajnos megbocsátod. Igaz ezmár nemis szerelem hanem bolondság. Betegség? Lehet az de a gyógyír maga a nagy ő.
A szivünk egy játékszer amit ha oda adsz neki...félhetsz vagy eltöri vagy nem. Sajnos ez két eséllyes.
De akkor megéri szerelmesnek lenni? Megéri? Meg...hisz annyira boldog vagy. De a végén...csak egyet tanulj meg sosincs olyan, hogy örökké. Egy ideig. De semmi sem tart örökké.( Bárén ebben kételkedem.)