Megint folynak az események.
Megint annyi mindent gondoltam át.
Végülis erre jutottam:
-a hajam befestem padlizsán színűre.
-lesz egy új pcm.*-*
-és mivel már semmi sem tart vissza. Jöhet a szerelem.
Megcsináltam a föci esszét 7 oldal lett O: És szerintem nagyon szép.;$ Megtanultam a versetis._. Valék siralom-tudatlan...blablabla.:D
Ma valakiben nagyot csalódtam.Megtudtam mindent..és pont tőle nem vártam volna ezt. De nem akarok szomorú lenni.=/
Már inkább bulizni akarok...újra eddig kb 2 hónap kihagyás után.:O
Most csütörtökön JAG buli..haha |: kéne menni..de mondjuk nincs kedvem a sok hülyéhez.:'D
Aztán pedig 14.én is kéne menni.^^ máté hívott <3 Eszembe jutottak az emlékek.O: Tök durva.;$ Mik voltak...levelek;énekóra.xD Meg hát máté is maga egy jelenség.:] De rég láttam.=/ Bankett óta nemis találkoztunk :O Meg a többiekis hiányoznak.): Úghogy már várom mikor megyek át.*-*
Most egyenlőre csak ennyi.^^

Belém hasít a fájdalom..a tehetetlenség. Épp nem voltam itthon...gondolkoznom kellett.Megint...Állandóan azt csinálom. De most...tegnap végre rászántam magam. És felmentem msnre. Fennt volt geri is...és beszéltem vele. Boldog voltam...mert nem haragudott. Úgytünt elrendeződnek a dolgok. Minden rendbe jött. Újra mosolyt csaltam az arcomra...itthon se volt semmi. Szinti újra boldog? Boldog volt* De a mai nap...Itthon...lese írom._. És elmesélek egy történetet lehet rájössz a lényegre lehet nem.
Volt egyszer egy lány aki a boldogságot kereste szakadatlanul..de nem találta.Aztán egy napon megimsert egy fiút..váratlanul érkezett. Sokat beszéltek...és a lány kezdett érezni valamit. Valami furcsát amit eddig még nem. Boldog volt. Azt hitte a fiú is..legalább is ő azt mondta. Mese szerű votl az egész. Ő olyan más volt...valami csodás. Olyan hihetetlen. A lány sosem gondolta, hogy egy ilyen fiúval majd ő ilyen közeli kapcsolatba fog kerülni. Mindent elmondott neki...bízott benne. A fiú egy nap már nem volt mellette...talált más. A lány elengedte? Soha...csak épp, hogy élt ezzel a tudattal. Aztán egy szép napon a fiú ismét felbukkant. És a lány megint elkezdett vele beszélni. Szoros volt a kapcsolat nagyon szoros.Megígérték egymásnak, hogy sosem hadják egymást el. A lány hihetetlennek találta az egészet. Mint egy álom..de sosem akart felébredni. Aztán a lány eléggé boldogtalan volt...több okból is. Mindenkit ellökött magától. De közben pedig nagyon szüksége lett volna a szeretetre. Nem volt valami tudatos dolog... Miközben a lány lassanként eltünt. Folyton a fiúra gondolt. Mi lehet vele? Jól van-e? Azt hitte a fiú boldog lesz ha nem lesz mellette. Majd rájött szüksége van a fiúra. Kell neki akármi is legyen...De a mese még nincs befejezve. A lány felébredt-e?
Az én mesém lenne? Ha igen..akkor most ott tartok, hogy elakarok szökni. És soha visszanem térni. Tudod...lehet te még ilyet sosem éreztél. De nekem akkor el kellett, hogy menjek. Nem tudod mit éltem át. Közben elgondolkoztam..lehet jobb lesz neki nélkülem? Rájöttem bármi legyen bárhogy gondolja én ott leszek mellette. Annyira fontos, hogy nem hagyhatom egyedül. Nem hagyhatom el így se szó se beszéd.
Tudod mindig is ilyen voltam....ennyire tudok ragaszkodni. Ennyire tud számítani valaki.
De most mi lenne a legjobb?
Elszökni...elmenni hozzá. Elmondani neki mindent. Hogy mennyire sajnálom. Majd elbúcsúzni. És vhová elbujdosni...ahol senki sem talál meg. Csak egyedül...mindörökké. Majd csendben meghalni.
Nem akarok soha többet fájdalmat okozni senkinek sem. Hisz szeretem :(

Miért vagyok ilyen?
Utállom magam.
Annyira zavaros az egész.
Hol vagytok?Mikor jöttök vissza?
Elmenekülök...gyáva vagyok.
Mondták már az elmúlt napokba, hogy depressziós vagyok.
De ezt ki tudja jobban nállam?
Nem hiszem, hogy te.
Ez magasabb ennél...
elengedtem...:(
vagynem?
soha.
És vele milesz?
máskell neki.
vagy...?
Te ezekből nem értesz semmit...nekem viszont sokat jelentenek.
Nyomorult életem kis darabkái...
próbálom össze szedni őket...
de már késő...de ez nem igaz.
sohasem késő...és ők is tudják...
És amikor megkérdezik mizu?
Úgy odaordítanám...le se írom inkább.Nekem mikor lesz végre egy jó napom? Mikor hallom majd vki szájából, hogy szeretlek? Éncsak...
boldog szeretnék lenni...legalább egy percre.
ezen mit nem lehet megérteni?=/

Mindenkitől óvakodnom kell ezekután? Vajon megbízhatok valha valakiben is?
Mikor jön el az én időm?
Annyi kérdés..annyi meg nem válaszolt kérdés..
Miért vagyok más? Nekem miért jutott ez a sors?
Miért kell máshogy gondolnom mint más?

Név nélkül nekik:
nagyot csalódtam.
De igazán köszönöm.Lecke volt megoldottam.Majd nevessetek ha elbukok...

Már semmi sem biztos...
sose bízz meg bennem 100%ig.

Mit mondtam gerinekis?
Mindig ott leszek..mindig segítek.
De mit tettem?
Semmit.
Csak egyszerűen elmenekülök.
De nem akarom elveszíteni.
Bár úgyérzem saját magam csapdájába estem.
És ettől megfulladok.Nem tudjátok mit érzek...


Énmár...
énmár.

Egyetlen cicám aki sosem hagy el..
kormcsúz.♥

Süt a nap :O
És melegít is.Olyan kába még minden.
De érzem felerősödik a természet . Kinyílnak a virágok.
Zöldbe borulnak a fák.És minden issza a madarak énekét.
Egyszerűen csak szép.
Most még minden erőtlen körülöttem és talán a legerőtlenebb én magam vagyok.
Tegnap este írtam egykis emlékeztetőt.Amolyan szép emlék címszóval.
A tartalmát nem firtatnám.Úgy gondolom nem tartozik senkire sem.
Régebben mikor beteg voltam.Azt mondtam mindenkinek, bezárkóztam.
Hazudtam.
Az semmi sem volt ahoz képest amit most művelek.
Az msn rossz. Nem tudok belépni.Igaz már 2 napja nemis próbálkoztam pedig azt ígérték megcsinálják.
Lehet jó már, sőt biztos.
De akkor miért nem megyek fel?
Mert egy önző magánakvaló dög vagyok._.
Senkivel sem beszélek kb 1 hete.
Mire jó ez?
Elegem lett. És valójában semmire sem jó.
De így lehet eltünni szépen lassan csendesen....
Megint átvertek nem csak 1 ember.
És akárkinek mesélem egyszerűen nem tudja felfogni.
Szánalmasnak érzem magam.
Nem szeretek így mutatkozni.
Ezenkívül kíváncsi lettem kit érdekelt milett velem.
Közlöm 3 embert.
Kamilla kérdezte meg először mibaj van. Dóri írt egy levelet vipen és Zsó felhívott tegnap este.
Öhm...többre számítottam?
Igen többre.
Hogy miért?
Mert mindenki azt állítja szeret. Aham..ha most például ha elütött volna valami vagy ilyenek..akkor?
Mindenki azzal tömi a fejem, hogy mennyit jelentek nekik.
Milyen sokat érek..ezek szerint is?
Zsó azt mondja túl sokat foglalkozom a mellékszereplőkkel.
Igaza van. De nekem nem csak a főszereplők a fontosak. Hanem a kis emberek is.
Arra kéne támaszkodnom akiket szeretek...
Viszont én most ellökök magamtól mindenkit.
Megint játszom azt hogy nem veszem fel a telefont..nem megyek fel sehová.
Itthon ülök Paramore-t hallgatok rajzolok...tévézek.Álmodozok.
Nem kéne a magány. De valahogy fullaszt a sok ember.
Az bánt, hogy nem értik mibajom. Sokan megsértődtek rám ezidő alatt.
Olyanokat vágtak a fejemhez...hogy nőjjek már fel..próbáljam megoldani
a problémáimat.
Én mindenben igazat adok nekik.
Abban is, hogy ezek után talán senkim sem maradt.
Mindenkivel bunkó vagyok..nem számíthatnak rám..és cserben hagyom őket.
Majd mikor visszatérek már nemis érdeklem őket.
Valami fáj...
De nagyon.Ezt sem írnám le.Túl sok az érzelmes rész.
Én nem ilyen voltam.
Rám mindenki számíthatott, mindig ott voltam.
Mosolyogtam, nevettem.
Most meg?
Csak , hogy élek.
Nem vagyok depressziós._.
És üzenem a pitvarosi aljnépnek emo sem vagyok.Mint ahogy terjesztik egyesek-.-
Csak szinti vagyok...ennyi.

Annyira megmondanám nekik, hogy szeretem őket.
Hogy ők igazi barátok.
Aki mögém lát.És tudja mit érzek.
De ezek után örülök ha beszélni leállnak velem.
Kezdem úgyérezni magam, mint egy kislány színes ruhában a fekete fehér nagyvárosban.
Kiáltozik, hogy ő mennyire másképp gondolja..de csak nevet rajta mindenki.Mert ő más.
Vajon tudják még, hogy szeretem őket?
Vajon megértenek akik szeretnek valamicskét is?
Tele vagyok kérdésekkel...tanácstalanul állok egyedül a sötétben.
De majd lesz valami..itt a tavasz minden jóra fordul?
Nem tudom.
De ma úgyérzem megpróbállom az msnt és bocsánatot kérek azoktól akik megérdemlik.



Lörökszenvedély~

Talán első lépés a régi szinti felé.[Paramor3.] {♥}

Ohh.
Na..most fejeztem be.Megint úgyérzem végem.
Mostanában sokszor éreztem ezt...
Mondják, hogy ez a magam sajnáltatása.Milyen jólenne ha ez csak sajnáltatás lenne.
Istenem milyen jó.
Összeomlok.
Inkább nem mondom mivan a lelkemben.
Csak annyira elszöknék...
Senkit sem érdekel mivan velem.
Miaz hogy megváltozok?
Sose kérdezitek miért változok?
Olyan szépen eltudnék tünni.
Senki sem venné észre.
Engem sokkol a világ.
Igen kell az hogy rámírjon valaki..és megkérdezze mi a baj.
Kell az, hogy valaki megöleljen.
Kell az , hogy igenis érdekeljen valakit hogy mibajom van.
Mit teszek mindig , hogy ezlesz?
Miért kell úgy beszélni velem, mint egy kutyával?
És végül..én miért nem lehetek valakinek néha fontos is..?
Hát sosem értitek meg? Nem érted mi az hogy szenvedés, hogy fájdalom, hogy magány?
Úgylátsziknem...
Én bocsánatot kérek ha valamit teszek a többiekkel szemben.
Sose vagyok bunkó azokkal akiket szeretek.
Mindig én vagyok az első aki segít nektek.
Ti miért aláztok mégis?
Itt tartok, hogy egy blogon mesélem el a fájdalmam akit bárki elolvashat.
Ésmajd jót röhögsz.
{ügyesvagyszinti.}
Szerintem ezt is letörlöm majd.
De ti..
áh.=/
Én kurva naív vagyok.
Igazából senkitől sem
kérem, hogy értse meg mi a bajom.
Nem kell.
Csak azért egy valami fáj..:
szeretlek.
és félek, hogy eltávolodunk.Elveszítelek.
És ettől rettegek.
Megint azlesz mint múltkor...
ahj és szorítja a torkom a sírás.
Olyan hülyén érzem magam...
te nem egy ilyen hülyét érdemelsz, mint én.
Pedig én annyira akarom.
Túlságosanis?
Nem számít semmi már...
nem tudok elmenni a barátaimmal ide-oda, nemvagyok boldog.
Mi maradt?
te.
Nemtudokmár semmitsem.


Éncsakszeretlek.
:(

Végre angol 5.:D 4 oldalas dolgozat.:$ Meg a németem is 4es lett.^^ És a matek tzm 3mas :O Na ez csoda.:D Azt hittem 1es lesz.:$ xD
De ez mind elhanyagolható amellett ,
hogy ma ismét hallottam a hangját.:$
Annyira jó volt..ajj istenem.:$
Ahogy beleszólalt..az az ismerős hang.
És áhw.*-*
Hazáig beszéltünk erről arról.Decsak fél órát.:(
És úgy megbántam, hogy nem mondtam amit érzek.
Azt mondta ma felhív még este. De bulizik és ez így jó^^
Csakén nem tudtam mondani...
Csak egy szó aminagyon egyszerű..de tudja hogy hogy félek tőle.
És nem szeretem mondani.=/ De itt mindig úgy köszönök el hogy szeretlek cica.
És most nem így köszöntem el..most akartam mondani.
De majd mondom neki.*-*
Annyira biztonságban érzem magam ha vele beszélek.
Mintha egy más világba lépnék..és a körülöttem lévők nem számítanának.
Csak ő meg én...MI.
Igen sokan mondják túl reagálok sok mindent.Köztük eztis.
Lehet..én viszont ragaszkodom hozzá.Néha túlságosan is..de hát mit tegyek?:(
Nekem ilyen fiú még nem volt az életemben.
Neki én bármit elmondhatok...akármit.
És ezekben a nehéz időkben.Úgyérzem kellll.:$
Lehet még ő sem tudja milyen fontos nekem...lehet néha nem érzi valójában.De én igen.
Csak egy valamit akarok ő legyen boldog és semmi más nem kell.
Ha ezt a boldogságot egy másik lány oldalán találja meg akkor...elengedem? Elengedem..
mert szeretem nagyon.:$pokman.♥~

Épp olvasgatom vipen az üzeneteket...Gondoltam törölni kéne őket.
Így is több, mint 60an van.
Találtam olyantól is aki régen írta, hogy miért nem voltam
éppen msnen aznap..de már nem tudom kiaz.=/
Vagy a volt barátomtól, hogy mikor megyek msnre?
És oda írta a végére, hogy szeretlek.
Sok minden eszembe jutott.Milyen volt vele...aztán rájövök...sosem szeretett igazán.
Vagy...?
Nehéz eldönteni. Nem is érdekel igazán már...
Aztán most nézem rengeteg levél van tőle is.:$
Ő egy érdekes történet.
Egy fiú aki elragadó..és érdekes.
Igazából egyik délután unatkoztam és leültem a net elé...
Aztán keresgéltem találtam embereket..de semmi érdemleges.
Aztán megtaláltam őt..és megnéztem az adatlapját...lenyűgöztek a képei...
ahogy besüt a nap...csodás.*-*
Később felmentem és bejelölt.:$ Nem tudtam hogy szabad-e vissza jelölni..
de én mégis megtettem.
Ott keződött.
Írtam egy levelet neki...amiben leírtam tetszenek a képei...és
nagy meglepetésemre vissza írt.:O
Na azóta levelezünk^^"
Ami az egészben a legjobb..Makói ahová én járok Gimibe..
sajnos Pestre jár egyetemre..de..ez mellékes.:D
Most ér haza vagyis ma.
Remélem pénteken találkozunk.Ahogy azt annyi levélben már elterveztük.:]
Én úgy érzem ha több nemis de jó barát lenne.

Ma felmerészkedtem msnre.:"D
De most is felkéne..csak szerintem ennyi elég volt az emberekből.
Mára elég..lassanként szoktatom magam vissza.
Dóri ma rámírt, hogy hiányzok neki...és hogy szeret.
Hiányzik a régi szinti...de úgyérzem sosem kapják vissza.
Ő már elszaladt..de helyette itt vagyok én.
Kicsit skizofrén szerű ez az írás stílus.:"D
{ megnyugtatok mindenkit nem vagyok az.~ }
Pénteken megyek suliba...de..
félek.
Félek a reakcióktól.
Ma is annyira bunkó voltam..hívott barátnőm és nem vettem fel.
Nem tudom miért...de még nem állok rá készen.
Be akarom engedni őket az álom világomba de nem megy...
Vajon őkmegértik egyszer ezt?
Nem tudni...
Viszont azt tudom innentől megint másként fogok gondolkodni.

PÍSZ*
Kiderült semmi komoly bajom nincs.Szerencsére?
Jó igen szerencsére.Kezdek rájönni..
hogy mennyire nem érdekel már az emberek véleménye.
Mondhatjuk hogy eddig sem érdekelt..Ugyanúgy felvettem
azt a piros cipőt..meg a többi ami lehet nekik nem tetszett.
Nekem viszont nagyon is.:D
Már végig tudok úgy menni az utcán, hogy nem érdekel ha
néznek és megjegyzéseket tesznek...
Ha azt mondják:na ittvan szinti.
Áhám itt van.^^
http://www.youtube.com/watch?v=hOrnsq7l8I4 {♥}
Éncsak elgondolkozom azon, hogy miért ilyen az emberek 90%-a?:O
Azért mert én nem akarok egy tipikus eladó lenni?
Mindig kipécéznek az emberek.
Talán észre veszik a rettegést..
Nem vagyok már biztos semmiben sem..... "...most nem tudni még, merre menjek, csak azt, hogy Veled, mennék Veled..."
Érthetetlen mit érzek...
Biztonságot ad.Felszabadít.És talán néha túlságosan ragaszkodom.
Elhiszem minden szavát...és kell az hogy ott legyen, hogy elmondjak neki bármit.
Bármit megtennék érte...és még azt is talán hogy elengedjem..csak boldog legyen.
Talán nagyon szeretem.Nagyon.
Mindjárt kezdődik a Rúzs és New York.:$

Mindig így marad?Örökre?*-*

fuckingday.

Megint egy érdekes nap.
Azt hittem nem leszek beteg ezen a télen..de tévedtem.
Pénteken még semmi bajom nem volt..erre szombaton elhagyott minden
erőm.=/
Gyanítom, emögött nem csak fizikai gyengeség áll hanem lelki is._.
Megfogadtam nem leszek pesszimista...én megfogadtam.
És mi lett belőle?
Itt tartok.
Igen vannak néha ilyen irányú problémáim is...
Néha mosolygok, nevetek belül pedig rettegek.
{ jól tudom leplezni a fájdalmat }
Jönnek, hogy sajnáltatom magam.
Nem akarom hogy átéljék amit én...ezért megértem őket.=/
Mindig azon gondolkozom mit rontok el, mi a hiba bennem.
Miért ilyenek az emberek? Nem találok rá okot...lehet pedig kézenfekvő.
Nem tudom.
Azt várom holnap minden jobb lesz.
Talán nem fog lüktetni a fejem talán..feltudok kelni.Talán minden a régi lesz.
Visszakapom önmagam.A régi szintit.Azt az önfeledt jókedvű kiscsajt.
Akit sokan irigyeltek a jókedve miatt.
Egyre távolodik...kinyújtom a kezem..de ő hátrál.Nem bírom elkapni.
Azon gonolkodom éppen ha ezt elolvasná egy agyturkász mit szolna hozzá?:O
Próbálok az emberek előtt lenni pár lépéssel.Vigyázni rájuk..óvni őket.De néha nem megy.
{superhős akarok lenni. }
Az 1etlen elfoglaltság ami most jólesik: az olvasás.
A twilightot olvasom kb 3 napja és már nincs sok~
Egyszerűen bele élem magam...nekem is kell egy Edward.:]
{az volt rólla a véleményem, hogy sz*r mert mindenki majmolja a másikat ezzel }
Én akkoris hiszek az álmok megvalósulásában.