Miért van az, hogy valaki megbántott és te mégis azt mondod: Elfelejtem. Szeretlek.
Hallottam nőket akik azt mondják, hogy ők még ilyet nem láttak..vagyis inkább nem bírják elképzelni. Én mégis úgy vagyok ezzel, hogy tudom milyen ez. És igen már velemis megesett. Tudom fiatal vagyok még és néha meggondolatlan. De tudom mi az, hogy szerelem, fájdalom, magány, tehetetlenség, és milyen az mikor minden apró érzésre szükségem van. Talán azok a nők akik ezt nem bírják elképzelni azok..azoknak megvan mindenük és ha a férfi elhadja őket és megbántja a nőt majd visszajön hozzá. Akkor úgyvannak vele, hogy nem kell. Megbántott. Lesz másik. Nem kell nekik a probléma..Szeretetben élnek. De mikor nincs senkid és minden jel számít akkor lehet a régi elfeledett múltban keresed a kapaszkodókat. Volt..elmúlt. De ha visszatér eszedbe jutnak az emlékek. És megint azt mondod...úristen! Dejó volt vele...milenneha??... És ez a milenneha? ez mindig egy érdekes kérdés.. Amelyen akár egész este gondokozhatsz. Másnap az iskolában nem tudsz figyelni..csak a milenneha? jár a fejedben. Újra beszélsz a fiúval..és önkéntelenül is de boldog vagy. Miért van ez? Este megint..és fülig ér a szád. Ő megkérdezi végre amire vártál...milenneha összejönnénk megint? Sokat jelentesz nekem. Kellesz! Nem tudhatod, hogy ezek üres szavak vagy tényleges érzelmek. Ebben mindenkinek magának kell döntenie. És az élet azért is veszélyes mert 2esélyes. Vagy igaz vagy hamis. A dolgoknak mindig 2 oldaluk van. És te sajnos nem tudhatod mindig 100%-ra , hogy az a helyes amit teszel..ezt mindig csak sejtheted. De úgy boldog lehetsz ha azt sejted , hogy igen ez az igaz oldala amit választottál. Ha pedig nem..fogd fel úgy , mint egy leckét.



Én csak tanulok. De hátha a végére okos leszek.
Szeretnék az lenni. És tudni mikor mi a helyes, mi az igaz.
Bár énsem tudhatok mindent.
Énis csak sejthetem a dolgokat....